Versek

 

Kívánok örömet, derűt, boldogságot. Otthonodba békét, kertedbe virágot. Fejed fölé napot, csillagot,tengereket. Köréd tiszta szívű, igaz embereket. Lábad alá utat, biztosan járhatót. Szívedbe éneket, magasba szárnyalót. Ajkad köré mosolyt, lélekmelengetőt. Múltat, jelent, jövőt,  egyként szerethetőt. Szemedbe sugaras szivárvány  fényeket, melyek meg láttatják

a rejtett lényeget. Újult erőt adó, örömteli perceket. Kívánok egy áldott  életető életet!

        

Wass Albert: Ha eljön majd a nap

 Ha eljön majd a nap, amikor meghalok: Ti ne gyászoljatok.
Én mindig itt leszek, mindig közel leszek.
Megtaláltok napnyugtakor, a vízimadár esti repülésében,
Egy galamb szárny – suhogásában, s egy bagoly huhogásában.
Én itt leszek közel. Őrt állok az erdő csendje fölött és
Álmotok felett is őrködöm.

 

 

   

 

 

 

 

Kányádi Sándor: TUDOD....

 

Tudod soha nem bántam meg,                                                                           
hogy megszerettelek,
pedig felbolygatta ez a szeretet                                              
az egész életem,
Tudod,
soha nem csalódtam benned,
pedig sokszor nem értettem
a cselekedetedet,
sokszor féltettelek,
leginkább magadtól féltettelek,
Tudod,
lassan fogynak körülöttem a dolgok,      
a dolgaim,
vagy messzire kerülnek tőlem,
vagy csak én távolodok,
ahogy szakadoznak a szálak,
az érzés egyre jobban magához láncol,
Tudod,
mikor megkönnyezek valamit,
ami szép volt,
megvigasztal a gondolat,
hogy lakozik bennem egy csoda,
ami nem hagy el,
amit nem vehet el tőlem
sem az irigység
sem a rosszindulat,
Tudod,
ebből az érzésből táplálkozom,
miatta össze sem csuklom,
ha elesek is, érte felállok,
ha sírok is elmosolyodok,
talán,
ha végleg elalszom,
érte akkor is felébredek.

                                           

 


     "  Az éj mély. Sóhajommal abbamarad a versem.

        Egy öreg ember könnye csillog a tekercsen.

        Húsz év előtti versek könyve ó, én kincsem.

       Tiz ember szól belőlük, kilenc közülük nincsen.'      

 

(régi kinai kőltő)

 

 

 

 

 

 

 

Wass Albert: LÁTHATÓ AZ ISTEN

Fûben, virágban, dalban, fában,
születésben és elmúlásban,
mosolyban, könnyben, porban, kincsben,
ahol sötét van, ahol fény ég,
nincs oly magasság, nincs oly mélység,
amiben Õ benne nincsen.
Arasznyi életünk alatt
nincs egy csalóka pillanat,
mikor ne lenne látható az Isten.

De jaj annak, ki meglátásra vak,
s szeme elé a fény korlátja nõtt.
Az csak olyankor látja õt,
mikor leszállni fél az álom:

Ítéletes, Zivataros,
villám-világos éjszakákon.

Szeretettel ajánlom mindenki figyelmébe gyermekkortól jó barátom, Szőcs Viktor Attila versfordítását. Szőcs barátom Kovásznán él és mint a vers is igazolja nem haszontalanul. Üdvözlettel Szabó M. Attila. 
 
Wass Albert:
 
Üzenet haza
Mesaj acasă
 
 Üzenem az otthoni hegyeknek: 
a csillagok járása változó. 
És törvényei vannak a szeleknek, 
esőnek, hónak, fellegeknek, 
és nincs ború, örökkévaló. 
A víz szalad, a kő marad, 
a kő marad…
 
 
Spuneți munților mei de acasă
Al stelelor mers e schimbător.
Și nici vânturile nu suflă cum vor,
ploaia, zăpada, norii au legile lor,
nu este veșnică al tristeții dor.
Apa trece, piatra rămâne,
piatra rămâne...
 
 
Üzenem a földnek: csak teremjen, 
ha sáska is rágja le vetését, 
ha vakond túrja is gyökeret. 
A világ fölött őrködik a Rend, 
s nem vész magja a nemes gabonának, 
de híre sem lesz egykor a csalánnak. 
A víz szalad, a kő marad, 
a kő marad…
 
 
Spuneți în șoaptă gliei: să rodească,
chiar dacă răsada-i lăcustele mesteacă,
și cârtițe scormonesc la rădăcina-i gingașă.
Căci deasupra lumii veghează Ordinea,
și nu va pierii al grâului nobila sămânța,
dar va pierii în negura uitării urzica.
Apa trece, piatra rămâne,
piatra rămâne...
 
 
Üzenem az erdőnek: ne féljen, 
ha csattog is a baltások hada. 
Mert erősebb a baltánál a fa, 
s a vérző csonkból virradó tavaszra, 
Újra erdő sarjad győzedelmesen. 
S még mindig lesznek fák, mikor a rozsda 
a gyilkos vasat rég felfalta már 
s a sújtó kéz is szent jóvátétellel 
hasznos anyaggá vált a föld alatt… 
A víz szalad, a kő marad, 
a kő marad…
 
 
Spuneți codrului să fie fără teamă,
Când năvălește al topoarelor ceata.
Căci al arborilor lemn va birui în urmă,
vine primăvara și din cioturile sângerânde
victorioasă o nouă pădure răsare.
Și mereu vor fi copaci, vor fi și atunci
când metalul ucigaș de mult a dispărut,
mâncat de rugină,
iar mâna care a semănat moarte
în glie s-a transformat sub pămînt,
ca reparație sfântă.
Apa trece, piatra rămâne,
piatra rămâne...
 
    
Üzenem a háznak, mely fölnevelt: 
ha egyenlővé teszik is a földdel, 
nemzedéknek őrváltásain 
jönnek majd újra boldog építők, 
és kiássák a fundamentumot, 
s az erkölcs ősi hófehér kövére 
emelnek falat, tetőt, templomot.
Jön ezer új Kőmíves Kelemen, 
ki nem hamuval és nem embervérrel 
köti meg a békesség falát, 
de szentelt vízzel és búzakenyérrel, 
és épít régi kőből új hazát. 
Üzenem a háznak, mely fölnevelt: 
a fundamentum Istentől való, 
és IstentőI való az akarat, 
mely újra építi a falakat. 
A víz szalad, de a kő marad, 
a kő marad…
 
 
Spuneți căminului care m-a crescut:
chiar dacă a ajuns una cu pământul,
că vor venii alte generații de făurari,
vor săpa din nou fundamentul,
și pe piatra virgină-albă a moralului strămoșesc
vor ridica din nou zidul, acoperișul și templul.
Veni vor cu miile urmași lui Kőmíves Kelemen,
cei care nu cu sânge și cenușă vor închega al păcii zid,
ci cu apă sfințită și cu pâine de grâu,
și clădi vor din piatra veche cămin nou.
Mesajul meu casei care m-a ocrotit odinioară:
fundația este de la Dumnezeu,
și tot de la Domnu este voința,
cea care ridică din temelii casa.
Apa trece, dar piatra rămâne,
piatra rămâne...
 
   
És üzenem volt barátaimnak, 
kik megtagadják ma nevemet: 
ha fordul egyet újra a kerék, 
én akkor is barátjok leszek, 
és nem lesz bosszú, gyűlölet, harag. 
Kezet nyújtunk egymásnak, és megyünk, 
és leszünk Egy Cél és Egy Akarat: 
a víz szalad, de a kő marad, 
a kő marad…
 
  
Spuneți prietenilor de odinioară,
celor care îmi rostesc numele acum în tăgadă:
roata dacă se întoarce din nou că asa-i firea,
prietenia mea a fost și a rămas pe viața,
nu e loc pentru răzbunare, supărare și ura.
Cu mâinile strânse vom păși nainte,
Pentru un comun Țel și cu Voințele Unite.
Apa trece, dar piatra rămâne,
piatra rămâne...
 
    
És üzenem mindenkinek, 
testvérnek, rokonnak, idegennek, 
gonosznak, jónak, 
hűségesnek és alávalónak, 
annak, akit a fájás űz, és annak 
kinek kezéhez vércseppek tapadnak: 
vigyázzatok és imádkozzatok! 
Valahol fenn a magas ég alatt 
mozdulnak már lassan a csillagok, 
s a víz szalad, és csak a kő marad, 
a kő marad…
 
   
Și spuneți tuturor această vorbă,
fie că-i frate, străin sau rudă,
hain sau bun,
credincios sau de josnică speță,
celui chinuit de durere
și celui cu mâna pătată de sânge:
vegheați cu grijă și nu conteniți ruga!
Undeva sus sub bolta cerească
stele se pun în mișcare lentă,
și apa fuge, numai piatra rămâne,
piatra rămâne...
 
 
Maradnak az igazak és jók, 
a tiszták és békességesek, 
erdők, hegyek, tanok és emberek. 
Jól gondolja meg, ki mit cselekszik!
Likasztják már fönn az égben a rostát, 
s a csillagok tengelyét olajozzák 
szorgalmas angyalok. 
És lészen csillagfordulás megint, 
és miként hirdeti a Biblia: 
megméretik az embernek fia, 
s ki mint vetett, azonképpen arat, 
mert elfut a víz, és csak a kő marad, 
de a kő marad.
 
 
 
 
 
Rămân cei drepți și cei buni cu semeni,
Cei curați și cei pașnici,
Păduri și munți, învățături și oameni.
Cine ce face, cum face să gîndească bine!
Ingeri harnici în cer ung osia stelelor de zor
și tot ei pregătesc o strașnică unealtă,
ciurul care va decide cine ce hram poartă!
Și roti-vor stelele din nou,
și așa cum stă scris în Biblia,
cântărită va fi omenirea,
și cum a fost sămânța așa va fi și recolta,
căci apa fuge și numai piatra rămâne,
dar piatra rămâne.
 
 

 

 

Aranymiatyánk

 

                 Virágszombaton este

                  Mária fiát kérdezte

                  jövő héten mit fogsz tenni

                  szent fiam mit fogsz szenvedni

 

                  virágvasárnapján mit fogsz tenni

                  szent fiam mit fogsz szenvedni

                  akkor anyám király leszek

                  a jeruzsálemba bé mejek

 

                  hát nagy hétfőn mit fogsz tenni

                  szent fiam mit fogsz szenvedni

                  akkor anyám beteg leszek

                  a templomba nem mehetek

 

                  hát nagykedden mit fogsz tenni

                  szent fiam mit fogsz szenvedni

                  akkor anyám vándorolok

                  az utcákon le s fel járok

 

                  nagyszeredán mit fogsz tenni

                  szent fiam mit fogsz szenvedni

                  akkor anyám hamis júdás

                  engem harminc pénzért elád

 

                  nagycsütörtökön mit fogsz tenni

                  szent fiam mit fogsz szenvedni

                  anyám getszemáni kertben

                  felmegyek az olajok hegyikbe

 

                 Jézus a getszemáni kertben

                  fenn az olajok hegyikbe

                  térgyen állva imádkozik

                  piros vérrel izzadozik

 

                  nagypénteken mit fogsz tenni

                  szent fiam mit fogsz szenvedni

                  akkor anyám egy keresztre

                  fel leszek én majd feszítve

 

                  te a kereszt alatt leszel

                  szent kezedvel el nem érhetsz

                  szent kezedvel el nem érhetsz

                  szűz öledbe le nem tehetsz

 

                  hát nagyszombaton mit fogsz tenni

                  szent fiam mit fogsz szenvedni

                  akkor anyám koporsómba

                  bészállok a gyászos síromba

 

                  húsvét napján mit fogsz tenni

                  szent fiam mit fogsz művelni

                  akkor anyám feltámodak

                  mennyországba uralkadok

 

                  húsvét után ötven napra

                  piros pünkösd hajnalára

                  elküldöm a vigasztalót

                  a fehér színű galambot

 

                  pünkösd után nyolcvan napra

                  nagyboldogasszony napjára

                  felviszlek a mennyországba

                  a mennyei boldogságba

 

 

 Sík Sándor :  A bűneimmel egyedül

Jaj, így vagyok a bűneimmel!
Megvert, fölvérzett, maszatos gyerek,
Még sírni is csak szepegve merek.
De Egyvalaki hozzám térdel,
Ölébe vesz, semmit sem kérdez,
Csak megcsókolja vérző homlokom.
És én meleg mellére bújva,
Szabadító sírásba fúlva
Az egyetlen szót dadogom:
Atyám!

Mindannyian keresünk valakit. Azt a különleges embert, aki majd mindazt nyújtja, ami hiányzik az életünkből. Valaki, aki társaságot, támogatást, biztonságot nyújt nekünk.
Néha,ha erősen keresünk, találunk is valakit, aki mindhármat nyújtani tudja.
Ha nem találjuk meg, csak imádkozhatunk, hogy ő találjon meg minket.

                                                   

Te nem egy sodródó falevél vagy, egy értelmetlen seb ezen a földön, hanem áldás és ajándék. (...) Legyél azzá, amiért születtél.

Bölcsesség

Adni kell, adni, mindent odaadni.
Munkát, erőt, életet,
Pénzt, ruhát és kenyeret.
Könnyet, mosolyt, simogatást,
Jó szándékot, jó akarást,
Imádságot, egészséget,
Melegséget, élő hitet.
Odaadni akárkinek,
A legelső nincstelennek.
Szeretetet adni...adni,
S érte semmit sem kívánni!

Kalkuttai Teréz Anya


 

 FOKRÓL FOKRA

Ahogy a semmi kisimítja
az agónia árkait,
miként a vidék hófuvás után
lecsillapúl, hazatalál,
valahogy úgy alakúl, rendeződik
fokról-fokra ember és Isten,
pusztulás és születés párbeszéde.


                                              (Pilinszky János)

                                                                                                    

 

„Csendesedjél el, és megismered a végsőt.

Cselekedj, és megismered a külsőt.

Két patak, mely egyazon forrásból ered,

Egyetlen egészet alkot az élet.” (Teng Ming-Tao

                                                                                                               

                                                   

                                                                      

                                                                             SIMOGATÁS

                                                                                                                               Fülöp Kálmán

 

  Nics szerelem és vers sem  érik bennem                         Az angyalok körülrajonganak                                     

templomcsendben arcomra  hull az éj.                                és Lucifer is engem magol.

Uram én most az életemet mentem                                    a baj csak annyi, hogy holnap               

s mit adni tudnék, soha nem elég.                                        vérembe karcol valahol.

   

                                                        És néha bolond lázitónak becéznek

                                                         az emberek, mert imádkozni is merek.

                                                        s ha kérek, kapni is remélek

                                                        mert simogat még két kezed.......        

 

 " Fűzfaágként indulatlan,  árnyékként árnyalatlan.     Mint kicsi szél, ha hangja van,  hadd tünjek hát el nyomtalan." 

                                                  

 

Wass Albert:   Hontalan vagyok ....

Hontalan vagyok, mert vallom, hogy a gondolat szabad, mert hazám ott van, a Kárpátok alatt,  és a népem magyar.

Hontalan vagyok, mert hirdetem, hogy testvér minden Ember, hogy egymásra kell leljen minden ember,  aki jót akar.

Hontalan vagyok, mert hiszek jóban, igazban, szépben,  minden vallásban, minden népben, és Istenben, kié a diadal.

Hontalan vagyok, de vallom rendületlenül, hogy Ő az út és az élet.

És maradok ez úton, mig csak élek töretlen hittel EMBER és MAGYAR.

             

 

Nem akartam beléd szeretni, és nem hiszem, hogy Te is akartad volna. De amikor találkoztunk, mindketten éreztük, hogy nem tudunk tenni semmit az ellen, ami velünk történik. Egymásba szerettünk, minden különbözőségünk ellenére, és ezzel valami ritka és gyönyörű jött létre. Az én számomra az ilyen szerelem egyszer adatik meg az életben, ezért vésődött minden pillanata egyformán az emlékezetembe, s ezért nem feledem soha egyetlen másodpercét sem... N.Spack

Ne a hóban, csillagokban, ne ünnepi foszlós kalácson, ne díszített fákon, hanem a szívekben legyen karácsony!
  Szilágyi Domokos  

 

 Mindegy, hol vagy és mikor látlak. Ha életemben csak egyszer, akkor is szeretlek. Nem kell veled élnem, nem kell naponta látni, érinteni, ölelni, simogatni téged. Elég, ha megpillantlak a vonatablakban. Vagy még annyi se kell. Csak tudni, hogy vagy.

 

Marosvásárhely Üzenete

Őszbe fordul már a város, s elfáradtan megpihen
A Somos tető nagyot ásít, s az öreg város így üzen:
—Gyertek lányok, gyertek fiuk, gyertek ide kölykeim
Kik még vagytok, itt és távol, hallgassátok szavaim!

Hadd meséljek én magamról, s öreg Maros elviszi
Szavaimat messzi tájra, idegenbe, sírkövekre dúdolni
Hadd hallják meg, kiknek máshol porladnak el csontjai.
Hisz enyémek ők mindörökre, Vásárhelynek lányai és fiai.

Behunyt szemmel mondom nektek, meggyilkolják fáimat
halál arat úgy, hogy többen vannak már ott kint a kő alatt
mint bent, s bár rendületlen itt vagyunk és harcolunk
s mint gyertyaláng a szélben, a sors kezében táncolunk.

Mert még láthatod a Vártemplomot, s a körbefutó gyereket
Egyre üresebb a hajó,s csak ünnepnapon töltik ki a helyeket
Mert még áll a napfényes Iskola utcában a vén zsinagóga
De kapuján rég rozsdás a zár s a lánc, s nincs, ki olajozza.
S még állnak rendületlen a Bolyaik is, a mély titkon töprengve
Dimenziókon túlról nem árulhatják már el, jobb a végtelenbe?

Ó, álmodni akarok, mert csak álomban van meg a Hét Fa
Hol oly sok csók szállt el, s vénült meg velünk a romantika
S csak álmomban van meg a Maros bár, Oroszlán, s a Hargita
A Lila bár, a Tulipán, Ritz fürdő, muzsikus, s egy jó zongorista.

Öreg vagyok már, gyerekeim, öreg, mint az örök idő
Nem tudom, de nem is mérem, korom hány esztendő
Örök utamat járom, s a Kálvárián újra őszbe öltözök
Mint jó gazda, ki sokat látott, hideg télre készülök
De mindig lesz egy valami, mely sosem hagy megnyugodni
Gyerekeim akarom még egyszer mind magamhoz ölelni

Ezért kérlek, őszi szellő, vidd messzire szavamat
Keresd meg a nagyvilágban lányomat s a fiamat
S mondd el nékik, én itt leszek, s várok rájuk végtelen
Könnyezek érettük, s a Maros vize elviszi azt csendesen

És mondd el nékik végre, hogy mennyire fájlalom hiányukat
Sanyarú sors lett az enyém,
mert én mindörökké visszavárom az elveszített fiamat, és lányomat

 

És mondja valaki, hogy a magyar nyelv nem egy CSODA!

 


 
A Falu végén kurta kocsma
 
Falu végén kurta kocsma,
Oda rúg ki a Szamosra,
Meg is látná magát benne,
Ha az éj nem közelegne.

Az éjszaka közeledik,
A világ lecsendesedik,
Pihen a komp, kikötötték,
Benne hallgat a sötétség.

De a kocsma bezzeg hangos!
Munkálódik a cimbalmos,
A legények kurjongatnak,
Szinte reng belé az ablak.

„Kocsmárosné, aranyvirág,
Ide a legjobbik borát,
Vén legyen, mint a nagyapám,
És tüzes, mint ifjú babám!

Húzd rá cigány, húzzad jobban,
Táncolni való kedvem van,
Eltáncolom a pénzemet,
Kitáncolom a lelkemet!”

Bekopognak az ablakon:
„Ne zúgjatok olyan nagyon,
Azt üzeni az uraság,
Mert lefeküdt, alunni vágy.”

„Ördög bújjék az uradba,
Te pedig menj a pokolba!...
Húzd rá, cigány, csak azért is,
Ha mindjárt az ingemért is!”

Megint jőnek, kopogtatnak:
„Csendesebben vigadjanak,
Isten áldja meg kendteket,
Szegény édesanyám beteg.”

Feleletet egyik sem ad,
Kihörpentik boraikat,
Végét vetik a zenének
S hazamennek a legények.

(Szatmár, 1847. augusztus

Milyen nyelven lehetne még igy elmesélni?

TELEPSZEGLETEN SZESZELDE

Telepszegleten szeszelde
csermely mellett elhelyezve,
benne kedve tetszelegne,
teszem fel, nem esteledne.

Egek rendre estelednek,
erek, berkek csendesednek.
Dereglye sem megy keresztbe,
hever e fekete csendbe.

Szeszelde bezzeg nem csendes,
zeng-peng benne zene rendes.
Szesz ereje szerteterjed,
embereknek kedve gerjed.

Hej, menyecske, kedves lelkem,
erjedt hegylevet kell nyelnem!
Legyen hetven esztendeje,
de meg heves szesz ereje!

Zenemester, sebesebben!
Kerekedett fene kedvem.
Keresetem szerteverem,
lelkemet meg eltemetem.

Megjelennek rendelettel:
csendesebben kedvetekkel!
Telep feje heveredne,
esetleg elszenderedne!

Legyen vele beste lelke,
te meg eredj fene helyre!
Zene zengjen, szedte-vedte,
pendelyemnek lehet veszte!

Esmeg mennek, reteszt vernek:
Legyenek csendesek kendtek!
Szentek lelke legyen velek,
kedves egyetlenem beteg.

Feleletet egy meg nem tett,
berekesztnek szesznyeletet.
Zene menten befejezve,
s szertemennek csendesedve
 
 
 
 

                   

 

 

 

 Nem az a fontos, hogy meddig élünk,
Hogy meddig lobog vérünk,
Hogy csókot meddig kérünk és adunk,
Hanem az, hogy volt egy napunk,
Amiért érdemes volt élni.    Ady Endre

      

Mosoly

Egy csepp mosoly a szájad szélén,
csiklandós, kellemes, zene.
Kis ragyogás szemeid fényén,
bizony a szív üzenete.
Ki kapja, nem tudja megállni,
sajátját el nem rejtheti,
szívet melenget, enged szállni.
Mennyei, mégis emberi.
S ha van pár perced nézz tükörbe,
villantsd magadra mosolyod.
indítsd a reggelt, így megtörve
minden gonosz varázslatot.
S ha mosolyod bőséggel árad,
a nap is hidd el rád ragyog,
Nem lesz boldogabb ember nálad.
Próbáld ki, és megláthatod!
                                              Aranyosi Ervin

 

 

 

 

Reményik Sándor: Vissza

Én nem tudom: hova.
Én nem tudom: mire.
Én nem tudom, hogy ki után.
Csak vágyom, vágyom -
Talán egykor élt életem,
Talán sosem élt életem után.

Vágyom, vágyom -
És nem tudom, e vágy
Előre néz, vagy vissza:
A reménység, vagy az emlékezet
Felbuzgó talajvizét issza.
Vágyom, vágyom -
Én azt hiszem, hogy vissza.

Így vágyhatik a kinyílt és csalódott
Virág bimbókorába -
Így vágyhatik a meglett és megrendült
Férfi gyermekkorába -
Így a kipattant rügy a fába vissza -
Így a fa gyökerébe -
Így nemzet a talán valaha volt,
Talán sosem volt ősi dicsőségbe -
Így vissza, vissza
Egyetlenegy nagy fehér békességbe
Az össze-vissza tarka sokaság -
Istenbe vissza,
Vissza, vissza
A teremtett és megromlott világ.

1935. április 18.

 

 

 

           

0.053 mp